Azt is írhattam volna a címben, hogy inspirációs források, avagy lenyúlások a divatban, de legyünk jóindulatúak, és előlegezzük meg az áthallás lehetőségét. Nemrég a Süel oldalán láthattunk két jól bevezetett modellt, valamint a Chloe divatház új kollekciójából, egészen hasonló darabokat. Vajon valami titokzatos lelki kapcsolat áll a két márka tervezője között, esetleg ennyire benne volt a levegőben a két ötlet? Ki tudja, ez is előfordulhat, azonban számos példát láttunk már a divattörténelem során az arcpirító koppintásra. Nézzük a legérdekesebbeket.

Egyik kedvenc divattervezőm a Coco Chanel riválisaként számontartott Elsa Schiaparelli sokak számára a New York-i életműkiállítás, és a divatház újjáéledése után lett ismert. Persze volt aki már korábban táplálkozott ebből a tiszta forrásból. A tervezőnő kiapadhatatlan fantáziájának köszönhetjük többek közt a női torzós parfümösüveget - Shocking 1937-, amit a Jean Paul Gaultier divatház is  magáévá tett, és azóta is boldogan használ. És ez csak egy, azokból a terveiből, amelyekből most mások élnek. Többek közt a Moschino is gyakran hódolt a Schiaparelli recycling-nak.

1998-ban Galliano káprázatos kollekciót tervezett a Dior számára. Csodálatosan kidolgozott ruhák vonultak végig a kifutón, de nem lehetett észrevenni, hogy csupa Lanvin, Poiret és Vionnet koppintással/vagy általuk ihletett kreációkkal van dolguk a hozzáértőknek. (Lanvin terve 1926-ból)

Dior

Lanvin

Ha már Moschino-t említettem, 2019-ben egy brit tervezővel keveredtek komoly csörtébe. Edda Grimes London Fashion Week-en korábban bemutatott kollekciója szinte egy az egyben megegyezett Jeremy Scott kreációival (Edda ruhája a baloldalon, Moschino a jobb oldalon). Az olasz márka archívumából elővett tervekkel, és kampányképekkel igazolták (?) magukat, igaz, az egyik ilyen 2005-ös darab erősen hajazott Hermés ötvenes évekbeli kollekciójára. Itt tegyen igazságot az ember...

Az internet megjelenése előtt könnyebben maradtak rejtve a források, és az áthallások is. Az sem titok, hogy a nagy divatházak óriási nyomás alatt vannak, hogy évi több kollekciót is kihozzanak, s a hetente- öt naponta frissítő fast fashion márkákat még nem is említettem. Korábban a designerek és asszisztenseik a világot járva gyűjtötték az inspirációt, figyelték a magától változó trendeket, az utca divatját és persze a kisebb, feltörekvő, fiatal márkákat. Attól sem rettentek el, hogy fotografikus memóriájú kémeket küldjenek a riválisok bemutatójára, s azok modelljeit lemásolva, előbb juttatták el saját üzleteikbe a másolatokat, mint az eredeti gyártásra került volna. Így dolgozott Rotschild Clara is, aki saját maga járta a Párizsi divatbemutatókat, s két héttel utána már a Váci utcában árulta a legfrissebb Chanel, akarom mondani Clara darabokat. Érdekes módon neki ezt is eltűrték. De Budapest szerte suttogtak olyanról is, hogy egy tervező varrónőjét tehetős kuncsaftnak felöltöztetve küldte szimatolni az "ellenfelekhez", és méterárú boltokba.

Ma már elég akár az instagrammon körülnézni, hiszen mindenki itt hírdeti munkáját. Igaz, amilyen könnyű itt "inspirációra" lelni, olyan könnyű lebukni. Az egyik leghíresebb platform a 2,9 millió követős Dietprada, ahol gyakran leplezik le a koppintásokat.

 Csillag Zsuzsi 2016 

 Burberry 2018

S hogy saját vonatkozású példával is éljek, megmutatom nektek egy 2009-ben készült stylist munkámat, amely egy luxus fürdőruhákat készítő nemzetközi szinten is jelen lévő márkának készült. A fotó a kampány főképe volt, a plakátoktól, a katalógusig megjelent, a koncepció teljes mértékben az én ötletem volt. Öt évvel később a Fendi parfümreklámjában láthattam viszont a munkámat, vagyis annak lenyomatát. 

Te mit gondolsz? Szavazz!

Parádi Gabriella