Nincs olyan interjú, ahol ne kérdeznék meg tőlem ( illetve minden tervezőtől, kreatív alkotótól), hogy mi volt az inspiráció, honnan jön az ötlet. Erre elég nehéz válaszolni, mert sokszor teljesen hétköznapi dolgokból áll össze egy szuper projekt.

Legutóbbi nem kötött, ám annál izgalmasabb, festményekkel nyomott kollekciónk történetét viszont egészen pontosan meg tudom veletek osztani, mert minden mozzanatára emlékszem. Tehát most következzen egy olvasmányos, hogy jutottunk el a festményektől a ruhákig sztori, képekkel fűszerezve.

2016 körül jártunk és nekem utoljára 6 évesen volt ecset a kezemben. Az egyik nagyon kedves barátom lelkileg eléggé rossz passzaban volt és újra el akart merülni a festésben, amit évekkel azelőtt abbahagyott. Azt kívánta bárcsak megjelenne valaki az ajtajában egy nagy állvánnyal, vásznakkal, ecsetekkel és segítene neki újra elkezdeni festeni. Úgy csináltam mintha meg sem hallottam volna a kívánságot, de pár héttel később elmentem egy művészellátóba és bevásároltam, gondolván, hogy hétvégén meglepem.

Igen ám, de közben megsimerkedett valakivel és a nagy szerelemben, nem ért már rá hétvégente, így az összes cucc ott maradt nálam és pár hónapon keresztül a szobám sarkában porosodott. Állvány, vásznak, festékek.

Aztán november környékén én is éppen magamat sajáltam egy szerelmi bánat közepette és egyszer csak oltári vágyat éreztem, hogy azt az üres vásznat kiszínezzem - (P.s.: Ha valaha azt érzed, hogy majd megőrülsz valamiért, legyen az bármilyen hobbi, kezdd el!) - úgyhogy betettem a kedvenc zenéimet és nekikezdtem. Közben ment a gépem és majdnem a teljes prócedúra meg van örökítve. Majdnem, mert 4 óra után a gépem kikapcsolt. De pár kép erejéig ti is bepillanthattok a folyamatba.

Hajnali három küröl fejeztem be az első réteget és meglepetésemre nemcsak tetszett, amit láttam, hanem meg is nyugodtam. Így egy pillantásra az egyik kedvenc hobbimmá vált a dolog, hiszen  jógával egyetemben egy olyan flow élményt adott (legalábbis nekem), amit kevés más kikapcsolódás. Mivel éppen egy lakásfelújítás közepén (is) jártam, ezért adta magát, hogy az egész lakást saját festményekkel dekoráltam.

Mikor elkészültem, egyből jött a következő "jel". Egy kedves ismerősöm olyan festőt keresett, aki új lakásának letisztult színeihez, illetve hangulatához igazodva fest neki pár képet. Valamiért úgy éreztem, hogy írnom kell neki és valamiért ő is úgy érezte, hogy én leszek a legmegfelelőbb amatőr festő a feladatra. Utólag mondjuk nem értem, hogy akkor miért engem választott, mert színeiben teljesen más, visszafogott arany, ezüt, rosegold és fehér vonalon kellett mozognom, nem beszélve arról, hogy azt kérte, ne ábrázoljanak semmit a festmények, legyen mind teljesen absztrakt. Elég nagy kihívás volt:)).

Ez a szívószálas csaj a kedvencem:)

 Mikor először megláttam a lakásban a képeket magam is rácsodálkoztam mennyire passzolnak oda, a saját kis "műtermen" színes falai között egészen furának hatottak a képek, de ráéreztem Móni kívánságára és nemcsak ő volt elégedett, de másoknak is megtetszettek a festmények.

Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha anyagokon is megjelenítenénk ezeket a festményeket. Először is befotóztuk mindegyik képet, aztán kedves grafikusunkkal együttműködve nyomtatható formára alakítottuk azokat.

Mutatok nektek egy olyat, ami végül nem került fel anyagra, de aki járt már a showroomunkban az láthatta a képet, amiből készült.

Aztán következett a mintázás, majd pedig a bemutató, ahol már ti is bekapcsolódtatok az eseményekbe.

Örömhír, hogy az anyagok beérkeztek és pár nap múlva az üzletekben is megtaláljátok a többi festményből készült rövid/hosszú ruhákat, nadrágokat, illetve overálokat. 

 Így dolgozunk mi!