Macher Vera vagyok, divatfüggő.
Elképzelem, ahogy egy türelmes pszichológus által tartott foglalkozáson körben ülünk a hozzám hasonló boltkóros lányokkal és amikor rám kerül a sor, így mutatkozom be. Vajon van ilyen terápia is, vagy csak az anonim alkoholistáknak vagy más függőknek tartanak? Az biztos, hogy lennének rá jelentkezők…de mi számít már vásárlásmániának, divatfüggőségnek?
’Van elég ruhám és cipőm. Nincs szükségem újakra.’– na ilyet nem mondott soha egyetlen nő sem a világtörténelemben.
Szeretem ott tudni a pénzemet, ahol látom is– a szekrényemben lógva. (Carrie Bradshaw)
A sírás az egyszerű nőknek való. A csinos nők elmennek vásárolni. (Oscar Wilde)
Menthetetlen divatmániások
Nagyon sokat törtem a fejem, mielőtt belefogtam ennek a cikknek az írásába. Minden modern, a megjelenésére adó, mondjuk ki, divatmániás nő magára ismer, amikor ezeket a szarkasztikus idézeteket látja, melyek már jó ideje a pólókra is felkerültek, hirdetve ezzel azt a mindannyiunk fejében megfogalmazódó gondolatsort, hogy jó, jó, ez a gyengém, tudok én róla, csak nem tehetek ellene. Valóban így van? Valóban szükségünk van arra az ötvenedik pár cipőre vagy hetvenedik felsőre? Nyilván nincs. De valamiért mégis halmozunk addig, míg csordultig meg nem telik a szekrényünk és a környezetünkben élőket is az őrületbe kergetjük az irracionális ruhamániánkkal.
Ha eddig nem ismertél magadra, itt egy gyors kvíz, melyet, ha átfutsz és a válaszaid túlnyomó többsége igen, itt a helyed, közénk tartozol, a menthetetlen divatmániások közé.
- Nem férnek el a ruhák a szekrényedben és már a párod ruhásszekrényébe is beköltöztetted a holmijaidat, de ott sincs elég hely - erről persze te nem tehetsz.
- Akadnak címkés ruhák a szekrényben, vagy címkétől megszabadított, de még sosem hordott, sosem mosott darabok.
- Az online rendelős appokon lógsz hosszasan. Végeláthatatlan wish-listed van. Gyakorlatilag függő vagy.
- Minden egyes alkalomra - színház, koncert vagy baráti vacsi - új ruha kell. Nem fordulhat elő, hogy ugyanabban lássanak.
- Kedvenc beszédtémád a divat, és akkor még finoman fogalmaztunk. Tulajdonképpen nincs más téma, ami ennyire lázba hozna.
Ha te is, halmozod a legújabb trend szerinti ruhákat, melyeket a luxus divatházak kreációi alapján koppintanak és zúdítanak ránk a retail divatáruházak, kijelenthetjük bátran és kissé teátrálisan, hogy te is a fast fashion áldozata vagy.
Mi is az a fast fashion?
Célja a kifutókon megjelenő legújabb márkás modelleket a lehető leggyorsabban eljuttatni a vásárlókhoz. A fast fashion cégek, mint a Zara vagy a H und M maguk tervezik, másolják és gyártják a nagy divatházak kifutóin bemutatott kreációkat és viszonylag olcsón és gyorsan eljuttatják a ruhákat a tervezőasztaltól az üzletekig. A fast fashion ruhák többnyire gyenge minőségűek is, nem tartósak, néhány mosás után már hordhatatlanok. Ezeket a termékeket ugyanis egy-két hónapos használatra gyártják, utána úgyis jön az új kollekció, amire biztosan lesz új vásárlói igény.
De vajon valóban menthetetlenek vagyunk? Nekünk divatmániásoknak, csak akkor kezd mardosni a lelkiismeretünk, amikor olyan hírekről értesülünk, mint a 2013-as bangladesi tragédia? Amikor is összedőlt a nyugati piacokra termelő ruhagyár, a Rana Plaza és 1134 ember halt meg. Az épület egyértelműen életveszélyes és az ott tartózkodásra teljesen alkalmatlan volt, mégis több ezren dolgoztak benne aznap is.
Mielőtt tovább görgetném gondolat fonalam, mutatok egy videót is, ami megalapozza a hangulatot a téma további kifejtéséhez.
Fast fashion divatmárkák vs. luxus divatházak
Kapszula kollekciók vs. ’see no buy now’
Kezdenek elmosódni a határok a fast fashion és a luxus divatházak törekvései közt, hiszen a fast fashion divatmárkák is dolgoznak már egy-egy neves tervezővel, létrehozva olyan kapszula kollekciókat, melyek a tehetősebb vásárlórétegnek exkluzív életérzést adnak. A Hennes együttműködött többek között a Versace-val és a Balmain-nel is. Sőt már saját tervezésű, egyedi darabokból álló kapszulakollekciókat is bevezettek a Zara-nál és a Hennes-nél is. Ugyanakkor a luxus divatmárkák is szerveznek olyan divatbemutatókat, ahol azonnal értékesítik a bemutatott darabokat ’see now buy now’ (nézd meg és vedd meg) alapon, lásd a Hilfiger show-kat például. A két oldal tehát egymással verseng: az egyik a gyorsaságot akarja a minőség mellé emelni, a másik fordítva. Ezeket az újabb törekvéseket pedig a vásárlói igények alakítják.
Hogyan leszünk boltkórosokból tudatos vásárlók?
Állítólag a dohányzásról való leszokás egyetlen módja elvágólag lerakni a cigit, se tapasz, se semmi nem segít, csak az akarat, hiszen minden agyban dől el. Ezt a szenvedélyt szerencsére én nem ismerem testközelből, sosem dohányoztam, legfeljebb csak alkalmanként egy-egy szálat. Nem gondolom, hogy a fast fashion függő lányoknak végérvényesen le kellene szokniuk a vásárlásról. Inkább abban hiszek – egyre jobban, ahogy nő be a fejem lágya-, hogy lehet ezt okosan csinálni. Nem kell lemondani a szép ruhákról, csak meg kell tanulnunk valahogyan tudatosan fogyasztani a tálcán kínált lehetőségeket: az online vásárlás mint opció is úgy működik, hogy ha esetleg nem rendelünk pár napig, máris jönnek a jól időzített ajánlatok az okostelefonra. Hogyan lehet ellenállni a kísértésnek, hogy megrendeljük a sokadik olcsó holmit?
Én azon a lelkiismereti válságon már túljutottam, hogy abból a pénzből, amit ruhákra költök, mennyi más, divatos holminál hasznosabb dolgot lehetne venni rászorulóknak. Azzal nyugtatom a szunnyadó bűntudatomat, hogy rendszeresen eladományozom a nem használt ruháim jó nagy részét. De úgy érzem, ez nem elég. Ha a szerencsétlen ruhagyári áldozatokra gondolok, tovább mardos a bűntudat, hogy bizony én is rendeltem már olcsón kínai ruhát és ezzel én is erősítettem azt a gyártási folyamatot, amiben emberek méltatlan, sokszor életveszélyes körülmények között éhbérérét dolgoznak. Egy felvilágosult nő ennél többet tesz. Alapvetően informálódik, mögé néz a dolgoknak. Most már eljutottam addig, hogy tudni szeretném, honnan származik a ruha, amit megveszek.
Fotó: Kondoros Éva Katalin
Fashion Revolution
Ahogy a témában kutakodtam, örömmel láttam, hogy valóban elindult a mozgalom itthon is.
#WHOMADEMYCLOTHES
Április 24-től rendezik a Fashion Revolution Week nevezetű akciót, amelynek csatolt része a globális Who made myclothes kampány. A “Kik készítik a ruháimat?” kérdésre már több mint 1200 cég válaszolt, köztük 300 fősodorbeli márka (mainstream brand). A kampányhoz csatlakozók – afféle minőségbiztosítási adatbázis-bővítésként – közösségi oldalaikra posztolhatják ruháik címkéjéről készült fotóikat. A mozgalmárok pedig megvizsgálják azok igazságtartalmát. Tudniillik a piacvezető márkák fele nem teszi nyilvánossá sem a nyersanyag beszerzési forrásait, sem a gyártatás helyszínét. Márpedig, ahogy a Reset is beszámolt róla, a rabszolgaságot idéző munkakörülmények Magyarországon is jelen vannak. A tudatos fogyasztók – arányuk robbanásszerűen növekszik – ugyanakkor igénylik, hogy belelássanak a gyártási folyamatokba, teljes körű információt kérnek az általuk vásárolt termékekről.
Mi a helyzet a hazai divatmárkákkal?
A hazai divattervezők kreációi azért kerülnek jóval többe a fast fashion üzletekben kapható ruháknál, mert a legtöbb designer jóval magasabb munkabért ad a varrónőinek, mint amennyit az ázsiai ruhagyári dolgozók kapnak, így ezeket a ruhadarabokat képtelenség olcsóbban adni és egyre nehezebb felvenni a versenyt a pár ezer forintos ruhákat termelő fast fashion márkákkal.
"Rengeteg cég, illetve gyár megkeresett már Ázsiából, hogy szívesen kötnének nekünk...meséli Csillag Zsuzsi a Süel tervezője. Gondolkodás nélkül dobom a kukába az ilyen leveleket, mert mi mindent itthon, a saját műhelyünkben készítünk és hiszem, hogy egyre több vásárlónak lesz ez egyre fontosabb..."
"Én egy nagyon pici porszem vagyok ebben a szakmában, mondja Mojzes Dóra divattervező egy nemrégi interjúban, …olyan tervezők, mint például Jean-Paul Gaultier vagy a Viktor and Rolf azt mondja, hogy abbahagyja a ready-to-wear, azaz a hétköznapi viseletre szánt ruhák gyártását és rááll csak a couture, azaz az egyedileg kézzel készített, művészi ruhák előállítására, mert nem látja értelmét ugyanazt eladni százszor annyiért…"
Jó hír viszont, hogy a Fashion Revolution mozgalom itthon is utat tör magának és több magyar tervező a kezdeményezés mellé állt: a kötött ruhák hazai szakértője, a Süel például tavaly bemutatta a vásárlóinak a csapatát és azóta is hirdeti a programot.
Mit tehetünk mi, divatmániás nők, ha megfogalmazódott bennünk a változtatás igénye és valóban törekedni szeretnénk a tudatos vásárlásra?
Íme 6 pont, ami segít a választásban:
- Sok magyar tervező valóban itthon gyártatja a ruháit, de jó részük mára kiszervezte a munkát, hogy csökkenthesse a költségeit. Ha tudatos vásárló szeretnél lenni, válaszd azt a magyar divatmárkát, amely – vállalva a nemzetközi divatcégekkel való versenyt - ,mégis itthon készítteti a ruháit fair trade körülmények között, nem éhbérért dolgoztatva a varrónőit.
- Alap (basic) vonallal rendelkező divatmárkát válasszunk, mert ezek a darabok remekül variálhatóak és sokkal jobban kihasználhatóak. Ilyen pl. a Non+ vagy a Süel basic kollekciója.
- Ha egyediségre vágysz, keresd a magyar tervezők kapszula kollekcióit. Vannak olyan divatcégek, melyek maguk festik az anyagokat, és kis mennyiségekben, kis szériákkal dolgoznak, felesleges készletek felhalmozása nélkül mégis bő a választék, amiből akár egy színes kapszulagardróbot is összeállíthatsz.
- Eco-vonal; keresd azokat a márkákat, amelyek újrahasznosított anyagot is használnak a tervezéskor.
- Mindig a minőséget keresd, olyan tartós divatárut, amit évekig hordhatsz és jól variálhatsz más meglévő ruhadarabjaiddal.
- És végül, ha valóban tudatos vásárló szeretnél lenni, mindig tájékozódj arról is, hogy az adott divatüzletben milyen a hangulat, hogy bánnak a tervezők/tulajdonosok a vevőkkel; milyen a kommunikáció a vásárló és a márka között akár a közösségi oldalakon is.
Ha minden jól megy, nem lesz szükség pszichológusra és nem fogunk menthetetlen boltkórosként egy csoportterápián kikötni. Minden rajtunk múlik, hiszen okosan tudunk mi vásárolni, igaz, lányok?
Macher Vera
.
